- Ash és sajnálom... - hangzott a volt legjobb barátnőm szájából, s én csak elfordultam.
- Felejts el, már nem akarlak többet látni - csúszott ki számon és ütemes iramba indultam haza, ekkor még nem sejtetem mi fog várni. Az út hosszú volt, hosszabb, mint általában egyedül csak a telefonomon szóló zene nyugtatott meg. Amint megláttam a fekete autót a ház előtt, felgyorsítottam lépteim és mikor beléptem akkor vettem észre, hogy ki is vár a nappaliba.
- Tom bácsi- remegtem meg hisz tudtam mit jelent, még pedig azt hogy elvisz, amit én nem akartam. Hosszú barna haja már a válláig ért mikor utoljára láttam még sokkal, de sokkal rövidebb volt a haja. Kék szeme is csak a szánalmat sugározta, és ezt nem értetem miért, hiszen még nem sejtetem mi is történhet ezen a gyönyörű nyári napon.
- Ash ma elköltözöl hozzám, a többit majd elmondom menny és pakolj. - Surrantak ki szájából azok az ártalmas szavak melyek totál felborították a napom.
- Nem akarok... Nem akarok menni sehova - emeltem fel a hangom és felrohantam a régi lépcsőn mely, annyira hangosan nyikorgott, ahogy futottam, hogy a hideg rázott ki tőle. Sírva borultam el megvetetlen ágyon, melyet reggel nem csináltam meg. Mindenkit ma veszítek el Kate, Jeny és még Roy is. A sírás teljesen eluralkodott rajtam nem akartam sehova se menni, csak itthon élni szépen nyugalomban ahol nem kell félnem semmitől. De mégis hiszen Roy megcsalt Kate-tel, Jeny pedig falazott nekik. Elárultak rá kellet eszmélnem, hosszú vöröses barna hajam takarta könnyektől szétmosódott sminkem. Kopogtak és benyitottak tudtam, hogy Tom bácsi vagy pedig Kristine néni az, de nem fordultam a látogató felé. Az ágy megrezzent mikor könnyed mozdulattal leültek rá és egy ismerős kéz landolt vállamon.
- Ash mi történt? - hallatszott könnyedséggel Kristine néni szájából mire én csak megráztam a fejem ezt követően halk sóhajtás hallatszott.
- Talán nem most kéne elmondanom, de az édesapád meghalt Ash és Tom bácsi ezért jött, hogy hozzá költözz. - mondta könnyekkel küszködve mikor felnéztem rá ettől még jobban elöntött a sírás utáni vágy, de már nem bírtam elpazaroltam drága könnyeim Royra.
- Nem lehet...- suttogtam s Kristine néni ölébe temettem fejem ki lágyan simogatta azt és próbált nyugtatni.
- Tom bácsinál jó helyed lesz, egy erdő mellet él egy völgyben, és ha szeretnéd, veled megyek, hiszen én viselem gondod nagyon régóta - mosolygott és átölelt. Nem bírtam megszólalni csak sírtam tovább, s kiszáradva ültem fel mikor Kristine néni kiment a szobából és magamra hagyott pakolni. Kicsi szobám most hatalmasnak tűnt és ágy alól nehezen halásztam ki a kék bőröndjeim melyek rikítottak a számomra jelenleg teljesen színtelen világban.
- Ash az ég szerelmére 17 éves vagy megbirkózol ezzel - ütögettem meg arcom és kiegyenesedtem. Ruháim halomba álltak a szekrényben és egyenként kezdtem kiszedni és pakolni a bőröndbe. Csak a kedvencek... Próbáltam magam leállítani, hogy az egész szobát ne vigyem el. Hosszúhajam zavarni kezdet így egy hajgumit előhalászva felgumiztam azt. Majd amint bepakoltam a cuccaim a képre szegeztem tekintetem mely az éjjeli szekrényemen volt. Roy és én voltunk rajta a két éves évfordulónkon s még mindig nem bírtam elhinni azt, hogy így átvert. Véletlen ládába rúgtam melyben a régi holmik voltak azok, amiket az apámtól kaptam. Leguggoltam és felnyitottam, egy régi poros könyv volt legfelül melyen elmosolyodtam tavaly kaptam apától és egy könnycsepp futott végig arcomon a könyvet magamhoz öleltem majd beraktam a bőröndbe. Nehezen kivittem a dolgokat a szobámból és bezártam azt. A kulcsot melyen egy ezüst lófej lógott zsebre raktam és lesétáltam a lépcsőn.
- Mehetünk Tom bácsi. - remegtem, meg, ahogy kimondtam a szavakat furcsa volt ezt mondani Kristine néni pedig a fülembe rágta, hogy két hét múlva ő is jön és velünk él. A hatalmas kocsi mely belül is feketén világított, szinte elnyelt... Tudtam, hogy egy ideig nem bírok vissza jönni ebbe a régi kis házba. Telefonom előrántva a head-settet a fülembe dugtam és maxon kezdtem hallgatni a kedvenc együttesem legjobb számait. Az út hosszú volt és én végig a völgyet pásztáztam melyet hegyek öleltek körül az erdőbe mintha egy lovast láttam volna megrázva fejem már el is tűnt.
- Tom bácsi itt vannak lovasok? - kérdeztem rá biztos, ami biztos alapon.
- Igen vannak, tudod él itt még két másik család, de ők az erdő másik végében. - hangzott a válasz mire meglepődtem igazán furcsa gondoltam magamba és az égre néztem madarak szálltak csapatostul. Talán nem is lesz olyan rossz gondolkoztam és kikapcsoltam a zenét majd lehúztam az ablakot és kihajoltam. Egy fehér lovast véltem felfedezni ki az erdőn át jött mellettünk. - Mi a ...  Tom bácsi egy lovas jön mellettünk az erdőbe. - mondtam és jobban kihajoltam, hogy megnézem magamnak a lovast. De asszem ezzel követtem el a hibát, egy hatalmas bukkanó következtébe bevertem a fejem így visszahúzódtam.
- Ash jól vagy? Biztos csak képzelődtél- mondta nyugodt hangon Tom bácsi.
- Nem képzelődtem - jelentetem ki dühösen majd újra bekapcsoltam a zenét és inkább azt hallgattam és kémleltem tovább az erdőt. Olyan négy óra múlva Tom bácsi lefékezett és kiszállt majd kinyitotta nekem az ajtót.
- Végre - boldogan szálltam ki hogy megnézzem új otthonom, de nem voltam elragadtatva tőle a régi épület bár szép volt kissé lepukkant és hatalmas, ámultam el, ahogy felfelé néztem a bejárat előtt körülbelül 20 m magas lehetett bizonyára több szintes épület gondolkoztam el majd kivettem a bőröndjeim. Majd sóhajtva indultam el Tom bácsi után.
- Kérlek, bocsáss, meg kicsit szét van most minden ugyanis nemrég tudtuk, meg hogy jössz. - mondta és átvette a lépcsőnél az egyik csomagot. Valamint nem értetem a többes számot lehet, biztos van valami barátnője gondolkoztam és továbbá követtem.
- A szobád az emeleten lesz, remélem tetszeni fog - mosolygott kicsit idiótán és elnevettem magam mire megsértődött.
- Sajnálom - mondtam röviden mosolyogva ez az első, hogy mosolyom mióta megtudtam, hogy ide jövök, sóhajtottam. A hatalmas épület egyes részei újként mutatkoztak, de voltak, amelyek akár 200-300 évesek is lehettek. A felső emeltre egy széles lépcső vezetett melynek korlátjába lovak szobrát pontosabban unikornisok szobrát vésték, teljesen elámultam, hiszen egyszerűen gyönyörű volt. Minden második szobor szemében egy kék ékkő díszelgett és világított, csodálatos volt tűnődtem el majd Tom bácsi megállt egy ajtónál.
- Nos itt is vagyunk - mosolygott és az ajtóra néztem gyönyörű volt bambultam el újra,az ajtót egy fekete unikornis díszítette és a háttérben pedig ha jól láttam a kastélyt festették.
- Gyönyörű az ajtó - mondtam még mindig megbabonázva és amint kinyitotta ez csak fokozódott. Egy igazán szépen berendezett szoba fogadott hatalmas bandalinos ágy és gyönyörűen festett képekkel díszítve még erkély is volt, így ahogy ledobtam a bőröndöm-kirohantam s széttártam karjaim.
- Csodás - vettem mély levegőt a friss levegőből majd szétnéztem a völgyet szinte teljesen be lehetett látni, vagyis azt a részét mely a családomhoz tartozik eszméltem rá, ahogy jobban szétnéztem láttam egy istállót. Majd visszamentem a szobába.
- Tom bácsi, vannak lovak is? - csillogott fel a szemem remélve hogy igennel válaszol.
- Igen Ashley, vannak, 10 ló van jelenleg a birtokon - mosolygott és láttam, rajta hogy örül, hogy van valami, ami tetszik nekem is. Szemem még jobban felcsillant, ahogy újabb kérdéssel bombáztam.
- És lehet lovagolni is? - néztem rá könyörgő szemekkel. Mire válaszára felugrottam.
- Mikor mehetek le? - nevetett fel mire én is majd válaszolt.
- Nemsokára először pakolj ki és körbe vezetlek - mosolygott megnyugtatóan majd kiment.