A szoba körülölelt én pedig kék bőröndömhöz nyúltam és felraktam az ágyra. Felnyitottam és elkezdtem kipakolni a ruhákat, amelyek benne voltak. A szekrény mely a szobában volt kék színűen ragyogott látszott, hogy új. Én pedig megindultam felé egy köteg ruhával a kezemben.  Ajtaja nyikorgott és belső mintázata aranyszínűen világított. Sőt inkább fénylett. Bepakoltam a szekrényben majd lementem az előtérbe ahol Tom bácsikám várt.
- Mehetünk? – hangzott szájából a régóta várt mondat mely fel kelltette érdeklődésem. Én pedig helyeslően bólogattam, mint egy kutya. A hátsó ajtón kimenve egy hatalmas kert tárult elénk én pedig szinte rohanni kezdtem az istállóhoz. A bokszok ajtaján lovak kukucskált ki és nézték ki zavarja nyugalmukat. Ahogy nézegettem őket fejformáról próbáltam beazonosítani milyen fajták lehetnek. Volt két fríz ló, egy telivér és egy póni meg 6 másik ló, amit már kevésbé sikeresen ismertem fel.
- A két fríz Blacky és Jane, a jobb oldali a mén Blacky a baloldali meg a kanca, akit ugye Jane-nek hívnak. – a név halat tán összeszorult a szívem Jane, mint az egyik legjobb barátnőm. De végül is nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet és inkább mentem Tom Bácsi után. A frízek után jött egy hidegvérű ló erős és zömök testalkatáról lerítt, hogy kocsi húzásra használják a birtokon.
- Ő Zarane az egyik legöregebb ló itt több mint 27 éves.  – meglepődtem mikor elmondta nem hittem volna olyan öregnek ezt az igés lovat. Zarene-t egy szürke paci követte kiről kiderült, hogy Lipicai és van egy párja is. Ők voltak Silver és Diam. A telivér feketén csillogott szinte és kitűnt a tömegből.
- Nos, ő a legbecsesebb pacink, Alhabil egy Arab Telivér fedezőmén, de lovagolunk is rajta. – mosolygott Tom bácsi és végig simította a telivér hosszú és íves fejét. A következő két kis póni volt az egyik egy haflinger, akiről kiderült, hogy Clover-nek hívják és mellette pedig egy Shetlandi Satan. Két western paci jött, Placke a mén aki egy Quater Horse volt látszottak az izmain és mellette egy foltos paint horse, Krysis akibe első látásra beleszerettem.
- Aranyosak – mondtam mosollyal arcomon és Krysist simogattam.
- Na gyere, elmegyünk lovagolni megmutatom a környéket- mondta nevetve Tom bácsi és egy western nyerget hozott ki amely Krysis-en „landolt”. Mint kiderült én fogom lovagolni és ennek nagyon örültem. Főleg hogy lovagoltam már western nyeregben. Miután felnyergeltük a „lovam” Tom bácsi egy túra nyerget hozott ki melyet Alhabil-hoz vitt és lerakta a nyeregtartóra majd kivezette a telivért mely mozgolódva jött. Én epekedve néztem, ahogy lábait emelte látszott rajta hogy igazi nemes ló.  Könnyen felnyergeltük majd befontam a sörényének egy tincsét és beleraktam egy szalagot mely lilán díszelgett és illet hozzá. Tom bácsi megfogta Krysis-t hogy felszálljak kengyel épp jó volt így azzal már nem kellet szenvedni. Megfogtam a kantárat majd előrébb sétáltam Krysis-sel. Tom bácsi magát hazudtolóan ugrott fel szinte Alhalbilra aki erre kicsit megindult, de meg is állt. Ők indultak előre én pedig követtem őket. Krysis minden apró segítségemet észlelte és egy hangon voltunk teljesen. Egy erdei ösvényen mentünk közbe Tom bácsival beszélgettünk.
- Milyen jó hogy ide költöztél szegény unoka bátyádhoz. – nevetett mire Habil kicsit megindult, de visszafogta.
- Nem is vagy szegény hatalmas birtokod van és csodás lovaid – mosolyogtam.
- Tudod, van itt egy kis falu benézünk oda rendben? Venni kell egy-két dolgot.  – mosolygott kicsit idétlenül és vágtába indította lovát én pedig követtem Krysis nem volt igazán gyors ló, de lassú sem olyan éppen kellemes irammal ment.  A falut egy fa fal védte és ölelte körül mi pedig a kapun mentünk be. Az emberek meghajoltak mikor megláttak én pedig zavartan fogtam a szárat.
- Tom bácsi, miért hajolnak meg? – kérdeztem rá nagybátyámtól, aki rám nézett és kinyitotta száját majd beszélni kezdett.
- Tudod a mi családunk régóta él itt és tisztelnek minket mondhatni. – mondta mosolyogva, de most teljesen komoly tekintettel.
- Érteem – húztam meg a szó végét majd Tom bácsi megállította Habilt és leszállt.
- Ha gondolod, lovagolhatsz még majd hazajössz ha akarsz  - mosolygott nekem pedig ennyi kellet és megindultam mire utánam kiáltott.
- Az erdőt kerüld el – hangzott vízhangozva én pedig nem igazán figyeltem valljuk be. Furcsa hangot halottam és az égre néztem egy hatalmas madár szállt feleltem, vagyis azt hittem, amíg nem vettem észre, hogy apró láng kíséri és lenem szállt az egyik tisztásra mely mellettem volt.
- mi a… - néztem és vettem észre, hogy egy sárkány, vagyis annak tűnik nem voltam biztos benne megállítottam a lovam és leszállta majd a szárat fogva indultam meg a hatalmas lény felé melynek szemei vörösen izodtak már amennyire látszódtak szemei. Krysis hirtelen megállt és nem mozdult így képtelen voltam elengedni a szárat mely a földre esett, de a ló nem mozdult látszott, hogy Tom bácsi megnevelte, hogy ne hadjon senkit sem cserben. A hatalmas lény oldalán láttam, ahogy tükröződik, alakom majd megérintetem s ijedten vettem észre, hogy egy hatalmas seb tátong oldalán. Ráraktam a kezem mire hatalmas morajlás vett körül. A sárkány fején egy díszt véltem felfedezni melynek közepén egy fél hold csillogott.
- Gyönyörű – suttogtam s a sárkány most már halk szuszogását figyeltem. Majd egy szőke hajú srácot, melyet a sárkány ölelt körül védelmezően. Úgy tűnt alszik és én elmosolyodtam, hiszen jól nézett ki. Pedig nekem nehéz megfelelni. A lény minden apró mozdulatom figyelte majd mikor a fiú arcához érintetem kezem az felébredt s tág szemekkel pislogott rám. Barna szeme figyelt majd ajkait szóra nyitotta.
- Ki vagy? – kérdezte halkan én pedig elvörösödtem, hiszen édes hangja csak úgy csilingelt fülemben.
- Öm Ashley. – mondtam röviden válaszolva kissé dadogva. Mire ő felállt és meghajolt s újra szóra nyitotta ajkait.
- Chriss – válaszolta s kezét felém nyújtotta. S enyémet belehelyeztem.
- Ez egy sárkány? – mutattam a lényre mellettem melyben még mindig nem voltam biztos, hiszen eddig sose láttam. Ő csak bólintott.
- Igen, Astarot mióta megszületett az enyém – mondta büszkén mire elmosolyodtam.
- Szép, bár még soha nem láttam sárkányt. – mondtam mire fura fejet vágott mintha valami őrültet látna.
- Új vagy itt a faluban? – kérdezte lágy hangján. Mire én válaszra nyitottam ajkaim.
- Nem a faluban. Arra lakom most. – mutattam a kastély kimagasodó csúcsára. Mire a fiú meghökkenve nézett.
- Értem akkor Levian-t vagy ugye? – pislogott rám kissé szomorú tekintettel mire én bólintottam.
- Te pedig? – néztem és figyeltem mit lép.
- Lance, Chriss Lance a völgy másik végéről. – mondta már kevésbé aranyos mosollyal és teljesen másmilyen hangsúllyal.