KAZUKI X MANABU (SCREW)

Kazuki:
Az állásokat böngésztem, bár tudtam több esélyem lesz, ha egy diák melós cégnél kérdezgetek így felültem a vonatra és Shibuyába indultam ahol egy ismerősömnek volt cége. Tudtam, hogy jó helyre jövök és Takashi-san már ajánlott is számomra egy munkát. Én pedig boldogan mentem a céghez. Rengetegen voltak az egész váró teli volt. Minden bizonnyal mindenki az állás miatt jött. Egy magasabb férfi jött ki és szóra nyitotta ajkait. Első benyomásra szimpatikus volt kissé izmos mégsem az egész teste volt kigyúrva.
- Kazuki! Itt van? – emelte meg hangját én pedig ijedten álltam fel megigazítva ruházatom és hajam. Majd követtem az irodába mely otthonosan volt berendezve.
- Kérem, foglaljon helyet. – mondta apró harsány mosollyal és levette szemüvegét. Én pedig követtem utasítását. S leültem a vele szemben lévő székre. Bemutatkoztunk majd pedig beszélgetésbe elegyedtünk egymással. Majd egy fél órás tárgyalás után kimondta a szavakat, melyeket annyira vártam. 
- Kedves Kazuki fel van véve. – mondta s megcsókolta kézfejem mely következtében végig futott a hideg a hátamon. S én óvatosan húztam azt el.
- K-köszönöm – kezdtem el dadogni s figyeltem Manabu minden mozdulatát. Nem mondom, hogy nem kívántam hiszen sármos volt, de mégsem voltam ferde szóval csak kissé össze voltam zavarodva. Gyorsan elköszöntünk és megbeszéltük a részleteket, Holnap már kezdhetek is örültem és szinte hazáig futottam ahol az üres lakás várt rám. Kis lakásom meglehetősen meghitt volt lehet, hogy ennek az oka az lehetett, hogy már én se vagyok egész nap ide bezárva. Egy kis vacsorát csináltam melyet egyedül fogyasztottam el majd pedig egy forró fürdőt vettem s áztattam magamat. Éjszaka forgolódtam és nem bírtam aludni csak nagyon nehezen sikerült. Nem sokat aludtam bár kipihent voltam. Reggel készítettem reggelit és siettem az irodába amint beléptem Manabu állt előttem.
- Jó reggelt Kazuki-kun – mosolygott én pedig ebbe belepirultam. Majd kinyitottam ajkaimat hogy köszönjek.
- Ohayo – mosolyodtam el s kezembe nyomott egy kávét amint leültem a másik asztalhoz, ami az irodában van. A nap gyorsan elszaladt leginkább iratok rendezése volt a feladatom mely egész egyszerű volt. Az ebédszünet rövid volt én pedig a munkatársakkal ismerkedtem, akik meglehetősen kedvesen voltak és megértőek. Az ebédemet egyedül fogyasztottam az irodába mikor Manabu nem volt bent nem volt kedvem a többiekkel enni és amúgy is nagyon rövid volt a szünet. Így hát a délután nagy részét is Manabu társaságában töltöttem a csendet ő törte meg.
- Kazuki-kun, mond nincs kedved munka után elmenni rámenezni egyet? – mosolygott rám – beszélgethetnénk, szeretném ha jó kapcsolatunk lenne.
- Végülis, Miért is ne? – mosolyogtam és összeraktam egy újabb kupac íratott és egy szekrénybe helyeztem. A délután gyorsan telt majd mikor végeztünk a pár utcányival arrébb lévő rámeneshez mentünk. Majd helyet foglaltunk.
- Egy Shio Ráment kérek –mondtam a főnöknek mire a mellettem ülő Manabu is azt kért.
- Kazuki mond, csak egyedül élsz? – kérdezte egyből a lényeget mire én csak bólintottam majd szóra nyitottam számat.
- Igen, vagyis a macskámmal – mosolyogtam és neki álltam az ételnek, amit közben kihoztak. Manabu szemében felcsillant egy apró kis fény mely alig volt észlelhető én mégis megláttam.
- És..nos volt már komoly kapcsolatod? Nem akarlak faggatni csak, érdeklődök – mondtam csábos hangján mire én csak kedvesen mosolyogtam és belepirultam kissé.
- volt egy két éves kapcsolatom – mondtam s magam elé néztem majd leraktam a pálcikát. – Arigatou – mondtam arcomon mosollyal már.
- Hazakísérjelek? – kérdezte miközben figyelt.  Én pedig egyből válaszra is nyitottam a számat.
- Köszönöm a vacsorát és igazán nem akarok problémát okozni. – mondtam kisé vörösen és felálltam s felkaptam a táskámat.