Halkan járó emberek kik körülöttem járnak. Gondolnák-e valaha,hogy lelkemet elrabolták. Édes áldott szüleim hinnék-e nékem,hogy lelkem ezentúl becstelenként lészen. Álmodó világomban egy férfi ki elrabolt szeretett szüleim báljáról. Hinné-e,hogy lelkem övé. A bál mely felnőté válásom éjjelén kaptam. Táncoló ifjak vigyázó karjaiban,ővé volt utolsó táncom.Közeledő teste méginkább felcsigázott,figyelvén minden áldot lépését tekintetem mostmár övé lész. Meghajolt előttem bájos fekete maszkban eltakarva igazi arcát. Gyönyörű szemei engem figyelvén, kezemet övébe tészen. Közelebb húzott erős testéhez s gyengén ringatózva keringő övében. Halk zene szólott ott hol eddig hangos volt most csak vele törődék e szeretett szív. Zene elhalkult reá néztem arca titkát felfedezném,így hát el lépvén tőle apró szavakra nyitám a szám.
- Jó uram,elnézését kérem,levegő kellék e gyámoltalan szívnek hisz éjszakai szél felpezsdíti cselekvésbe menekvő lelkem. - mondván el léptem várván ő válaszát,hogy halhassam gyengéd hangját.
- Önnel tartanák,drága asszonyom gyámoltalan lelkére vigyázni kívánok.
- Tartsák hát velem,jó uram - mondván a báli erkély felé lépdeltem könnyedén. Ég mely alatt áltunk csillagokkal és apró fényekkel volt teli. S a férfi ki utánnam jövé,hátam mögött bujkálván karjait körém fonván,hallgatózó fülemhez emelve ajkait suttogva beszélt hozzám.
- A csillagok szépen világítanak.. de az őn szépsége sokkal jobban felkelti a figyelmemet, s becses tekintetemmel szívesebben nézem önt,mint száz megannyi csillagot mi fényesebben szeretné felhívni magára figyelmem mely mostantól csak az öné.
- Ugyan kérem,e bókok számomra már megszokottak,minden férfi ki szívemre vágyék ezeket a szavakat mormolja.
- Ezek inmár nem közönséges bókok,lelkemet rabul ejtette mint még soha senki.
Halk szavai elérvén engem mosolyogva néztem az erdőt melyet apró fákják világítottak ki. Elengedvén engem maga felé fordított,s szemembe nézett azzal a két fekete gyöngyel mely eddig is engem figyelt.Majd ajkai enyém felé közeledvén rá tapadtak,érezvén leheletétt ajkaimon újra szóra nyitván a szám.
- Na de jó uram,azt sem tudom ön ki. Arcát álarc leplezi árulja el nékem ki ön,ki az ki elragadta első csókomat oly becstelenül. Ha elárulja tán nem büntetem meg érte.
- Ha elárulnám önnek szívemnek becstelen titkát már nem lenne titok mely megvédi valómat. Ezért a csókot olyannyira megérte hogy inkább vállalom a büntetést és élek a kincsel amit ellophattam.
- Jómagam nem becsülöm az ilyesféle titkokat annyira,hogy szívemet értük adjam.
- Nevem elég lészen, szívem urnője ki egy este alatt elragadta szívemet?
- Neve épp annyira becses számomra mint arca,így kérdésére válaszolván elmondom önnek. Nem lészen elég ha csak nevét tudhatom.
- Arcomat nem mutathatom,egyszer biztosan de most nem elégedjen meg annyival,hogy szívem az öné mostmár.
- Akkor mégis mit vár tőlem uram? Arca látása nélkül puszta szavakban bízni nem érdemes.
- Legyenhát szavakat váltsák fel a cselekedetek, cselekednem kell hát,hogy édes szüleim éljenek hát.
Ahogy ezt mondá kezem fogván lekötözve,szám már nem bírt szólalni s ölelése el illant. Vállára kapott. Zuhanás az erkélyről mely talán halál lész. De nem,erős paripát érezvén magam alatt. E paripa vágtába indulván erdő felé vészen. Eltüntetve minket e csalódott magányos fák  közt.
Szemem világát fekete kendő takarta nem látván merre misz ez az erős férfi kar. Ha látnám talán könnyebb lenne de így látatlanban szörnyű. Sokáig vágtázék a ló mely vitt minket már majd lassan megállék. Majd levészen azaz erős kéz mely megragadva vigyázott rám. S földre tesz,pontosabban palástra mely eddig jó uram hátán volt. Égő fák pattanó hangját halván megnyugodtan s erős,meleg kezeket éreztem arcomon.
- Sajnálom szívem úrnője,hogy ezt kellet önnel tennem.Most megszabadítom a kendőtől melytől szavat nem bírt ejteni. S a fekete rongytól melyel elvettem szeme világát.De csak akkor ha nem kezd el rögtön kiabálni, mert akkor nem hagyhatom élni.
Halgatásommal együttesen aprón bólintottam fejem,s máris visszajött szemem világa melyel újra láthattam-e  férfit ki elrabolta szívem. Halk szavakkal illetem-e férfit ki előttem ülvén nézett rám.