|
Mond miért?! 1.Fejezet
Éjjel volt, s álmodtam. Épp egy távoli csendes helyen voltam, ahol körülvettek lovak és állatok. Mesés volt ez az érzés, soha nem éreztem ilyet egészen addig, amíg meg nem csörrent a telefon. Lassan nyitottam ki szemem. A telefon hangja, mint valami kegyetlen csengő, úgy szólt az éjszakában. Vagyis azt hittem éjszaka van.
- Cassy, végre hogy felvetted! Mi a fenét csinálsz, már 10 óra! - hallatszott a telefonba a legjobb barátnőm, Tracy hangja.
- Te meg mért nem jössz át, ha bajod van? A mellettem lévő lakásba laksz! Várj, 10 óra?! - kinyílt a szemem, kipattantam az ágyamból, gyorsan kezdtem öltözködni és közbe a naptárhoz rohantam. "10:20 Garden, Tom Baley"
- Basszus - ordítottam szinte és felkapva táskámat rohanni kezdtem.
- Á, a kocsi kulcs! - rohantam vissza, s felkaptam az asztalról. – Tracy, az étterembe találkozunk - raktam le a telefont, s szaladtam lefelé a lépcsőn.
A szürke Suzukim a ház előtt parkolt mázlimra. Gyorsan rohantam az ajtóhoz és bepattantam.
- Jó van még 10 percem, hogy odaérjek. – sóhajtottam, s beindítottam a motort. Minden piros lámpát kifogtam szokás szerint, de oda értem.
- Jó napot! A nevem Cassy Manson. - mutatkoztam be a sármos férfinak.
- Tom, Tom Baley. Örülök hogy megismerhetem Cassy! - mosolya ábrándító volt. Szőke fürtjei csak úgy lógtak az arcába. Már majdnem belemerültem, mikor Tracy megbökött.
- Ja és igen. Ő itt Tracy Carter. - mutattam be rövid, vöröses hajú barátnőm.
- Nos Cassy, hadd lássam azt a kéziratot - mosolya aranyos volt és megnyugtató. Oda nyújtottam a legújabb művem kéziratát.
- Nos, remek cím a "Szárnyaló álmok". Az expozé is jól meglett írva, ám túl sokat közöl. Ezt majd át kell írni. De alapjába véve jó a történet. Akkor ezt most majd elviszem, átolvasom és majd értesítelek, rendben? - mosolygott rám bájos mosolyával.
Mintha a külvilág megszűnt volna létezni. Már előre hallottam Tracy hangját: "Már megint belezúgtál egy újabb pasiba”- vált egyé gondolatom Tracy hangjával.
- Bocsi, de olyan aranyos és nem tudok mit csinálni ellene. - szégyelltem magam, hogy megint egy újabb pasiba zúgtam bele.
- Tracy, lesz holnap egy új könyv kiadás, eljössz? - néztem barátnőmre, akin látszott, nem akar most velem jönni.
- Oké, nem kell – sóhajtottam.
Mélyen gyűlöltem egyedül járkálni ilyen helyekre, vagyis mindenhová. Mindig úgy éreztem, megbámulnak és szorongtam. Tracy az, aki mindig megmentett ettől a szorongástól. Tudniillik, ő mindig mindenkivel kijött, én meg hát nehezen barátkoztam. Már több mint 16 éve ismerjük egymást, olyan mintha testvérek lennénk. Megértjük a másikat és segítünk egymáson. Valamint mindketten pasi nélkül vagyunk, bár Tracy soha nem bírta annyira őket. Inkább haverként kezelte mindegyiket, és ha erre gondoltam, mindig elkapott a nevetés.
-Mi olyan vicces? - zavart meg Tracy hangja az emlékek sokaságában.
- Á semmi - nevettem tovább Tracyn.
- Gondolom, tegnap rendet raktál a lakásodban - mondta szigorúan Tracy.
- Ilyenkor olyan vagy, mint az anyám - nevettem fel halkan újra.
- Magyarán nem - sóhajtott mélyen.
- Talált – mosolyogtam. - Majd holnap megcsinálom esküszöm. - próbáltam magam kivágni a kérdések és további nyüstölés alól.
Hangos sóhaj lengte körül Tracyt, majd hazafelé vettük az irányt.
- Mázli, hogy egy helyen lakunk - mondtam boldogan, hiszen így olcsóbban meg ússzuk a benzint mind ketten. Soha nem értettem, Tracy miért olyan elégedetlen az életével. Jó a munkája, nagy a háza és jó fizetése is van, amit minden hónapba megkap. Ezzel szemben én egyedül vagyok, se jó munkám, se nagy házam se pedig jó fizetésem. Csak az, amit a cukrászkodással megszerzek, mikor van időm. Tiszta szívás ez az egész. Hatalmasat és mélyet sóhajtottam.
- Nos köszi, hogy velem tartottál - mosolyogtam és kiszálltam a kocsiból. – Tracy, ma csinálok egy kis Yakisobát, ha van kedved nézz át. Ez még mindig a legolcsóbb kaja - nevettem hangosan és bezártam a kocsit.
- Majd meglátom. - hangozott a válasz és ez Tracynél mindig jól jelent. Egy ideig még beszélgetünk majd a lakás bejáratánál elváltak útjaink. Ő jobbra, én balra. Gyorsan ledobtam a táskám, mikor be értem a lakásba, és amint körül néztem, eszembe jutott miért nem álltam neki takarítani.
- Hol is kezdjem? - gondolkoztam el és bekapcsoltam a laptopom. - Elsőnek kell valami zene - gondoltam bele és előkerestem a zenéket és elindítottam. – Na, most álljunk neki – sóhajtottam, és átöltöztem rossz ruhába. Négy órán át takarítottam. Rémes volt. Alig vártam, hogy kész legyen.
- Nos, akkor álljunk neki a vacsinak - mosolyodtam el és elővettem 2 Yakisobát a kamrából és a nagy serpenyőt is előhalásztam. Gyorsan megcsináltam és Tracy már kopogott is és rohantam az ajtóhoz.
- Helló gyere - mondtam s kinyitottam az ajtót. - Adam?! - néztem rá arra, aki 5 éve össze törte a szívem - Mit keresel itt? - néztem rá s lábaim remegni kezdtek. Hála istennek, Tracy is belépett. Csak pár nem kívánatos szót hallottam, amit Tracy mondott Adamnak, de az épp elég volt. Tracy tudta jól, hogy Adam mit csinált velem, mikor jártunk és nem igazán kedvelte. Azon csodálkozom, hogy akkor nem ölte meg....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
